2015. április 19., vasárnap

10. Fejezet

  Álmosan és egyben meglepődve fogtam még az ajtó kilincsét, s figyeltem a kinti lámpa által megvilágított folyosót, ahol már nem volt senki. Finoman becsuktam a bejárati sötét faajtót, majd megfordultam Castiel fele, ki már a kanapémon elhelyezkedett. Rápillantottam a faliórára, majd csupasz talpammal előre megtettem pár lépést, míg elég hallótávolságba nem kerültem a vörös hajú látogatómmal.
- Mit keresel itt.. - Újra az kattogó órára pillantottam. - éjjel kettőkor? - Castiel kiegyenesedett, majd újra meggörnyedt, s csak bámult maga elé. Úgy tűnt a választ fogalmazta meg az elméjében. Vártam a választ, figyeltem minden lélegzetvételét, nem bírt egy helyben ülni, állandóan mocorgott. A percek teltek, a türelmem pedig fogyott egyre gyorsabban, mint amennyire feltudtam fogni a helyzetet, hogy éjjeli vendégem van.
- Hát.. khm.. - Műköhögése egyáltalán nem mutatott semmilyen drámai pillanatot. - Ahol eddig laktam kis lakásba, azt a hatalmas háztömböt lebontják, mert helyére valamit építeni fognak és.. minden lakót kilakoltattak. És.. most nincs hol laknom és.. arra gondoltam.. - Ekkor megint leállt és percekig nem szólalt meg, mintha tudnám mit is szeretne. 
- Igen? - ásítottam a kérdés közben, majd szemeimet megdörzsöltem. Éreztem, ahogy fájni kezd a fejem, az éjjeli ébren léthez még nem igen szoktam hozzá. Általában végig alszom. Jumpyról jut eszembe, ő most hol van? Ilyen mély alvó típus? A gondolat menetemet Castiel oldotta fel a mély és rekedtes hangjával.
- Esetleg, nem maradhatnék nálad pár napra? Csak amíg nem találok egy új albérletet. Kérlek.. - Döbbent arckifejezéssel néztem rá, szemeim hol már le-le csukódtak, egyre többet pislogtam. Felállt, majd meg tett pár lépést felém, míg nem egy lépésre volt tőlem. Kezét az arcomra helyezte, majd bele fúrta tekintetét az enyémbe és figyelt.
- Tudom, hogy szeretnéd... Úgy is olyan magányos vagy. - Összeráncolt homlokkal figyeltem, majd addig tartott ez, míg be nem pipultam és a kezem meglendült, Castiel pedig oldalra esett. Pofon ütöttem. Rámeredtem a tenyeremre, ami most halvány vörös lett, és sajgott a fájdalomtól. A vöröskére vándorolt a tekintetem, ki arcát erősen fogva térdelt a parkettán, lefele nézve. 
- M-most pedig menj el... - fújtam ki idegesen a levegőt a fogaim közt, miközben Castiel elé léptem, majd az engedélye nélkül felsegítettem a földről. Tekintetünk újra találkozott, mintha egy tőrt szúrtak volna a szívembe, az a düh a srác arcán, nagyon aggasztó volt. Szó nélkül kisétált az ajtón, ahonnan jött. A kiskutya karmait hallottam a világos parkettán kopogni, egyszer csak a fejét, majd végül az egész testét is láthattam velem szemben. Az ajtó csapódására ébredhetett meg. Visszatereltem a szobába, ahol a helyére sietett, s hamar el is aludt a kicsike takarón. Az ágyamhoz vonszoltam a testemet, majd végig terülve azon, próbáltam aludni. Túlságosan is dühös voltam és meglepett. Az álom nehezen telepedett rám, bár elért hozzám, s megint egy furcsa álomban részesültem..

" Futottam.. egy sötét erdőt szeltem át, egy fekete lenge dresszben. Hajam kiengedve lobogott, falevelek és faágak darabkái akadtak bele, de nem ez számított. Egy magas fű borította tisztásra érkeztem, az ég szó szerint lángolt a vörösben, az ördög fattyai táncot lejtettek a szürke felhőkön, nevetve néztek le rám, s villámokat hajigáltak felém. A magas bozótban megbújva próbáltam láthatatlanná válni, nehogy eltaláljanak, miközben sebesen rohantam valami felé. Nem tudtam mi az, de mégis éreztem, hogy mindjárt odaérek. Talpam alatt a lágy fű összetaposódott, az eső nehezítette az utam, mennydörgés mindenütt. Lassan egyre tisztán hallható hangok borították be a körülöttem lévő világot. Oldalra pillantva Lynn alakja nézett rám, velem együtt szedte a lábait, s némán nevetett rám, közben szavakat dobált felém, amiket nem értettem. A másik oldalamon Thelma gyűlöletes mosolya lebegett, majd ő is beszélni kezdett, de a némaságnak hála, nem értettem semmit. Hátra tekintettem, ahol megfigyeltem az üldözőmet: Castiel. Egy kapát tartott a kezében, azzal hadonászva próbált utolérni. Gyorsabbra vettem a tempót, fejemet előre fordítottam, ott pedig egy erős fény várt, mibe belevetettem magam. Csak zuhantam, és zuhantam... A fehérség beborított, nem tudtam gondolkodni, később emlékképek százai ugrottak be. Az a rengeteg bezártság, a Kentinnel való össze ütközésem hétfőn, Victor hirtelen ölelése, az éjszaka siralmas zokogásai, minden... amit el lehet képzelni. Megakarok szabadulni minden fájdalmamtól, de ettől csak egyetlen dolog tud megszabadítani: a halál.
- Treena, Treena, Treena! Figyelj rám, Treena! Igen, Téged szólítalak. - A hang fele kapkodtam a  fejem, de senkit nem láttam, aki szólított volna. Még mindig zuhantam a semmibe, csak figyeltem ahogy egyre sötétebb lesz, s csak estem lefele, míg a teljes sötétségben meg nem mártóztam. A végtelenség teljesen elnyelt, csak egy hatalmas kéz rántott ki az álmomból." 

  Hirtelen felnyitottam a szemem, Victor arca belelógott a személyes terembe, képébe nyomva a tenyerem, eltoltam a fejét, hogy felülhessek az ágyamon. 
- Jó reggelt, Tree! - vigyorgott szélesen, miközben arcát dörzsölgette. Felvont szemöldökkel néztem rá, egyik pillanatról a másikra már Jumpyval játszott, ki persze élvezte az egészet. Kicsinyke fogaival bátyám kezét harapdálta játékosan.
- Hogy jöttél be? - nyújtóztam ki, majd leszálltam az ágyamról. Kiegyenesedve pördült felém. 
- Nem volt bezárva. Hallom itt volt Castiel nálad az éjjel. - Furcsán nézett rajtam végig, mire keresztbe font karokkal farkas szemet néztünk egymással.
- Itt akart maradni, mert kilakoltatták. Nem is értem miért nem hozzád ment el az éjszaka közepén ezért.. - fújtattam, nem akartam a pofont megemlíteni, szerintem Victor is tudja, ha nem, annál jobb...
- Nálunk is járt, de nem tud ott lakni sem ami azt illeti... 
- "Nálunk"? - kérdő pillantással meredtem barna szempárjába. Mit akar ez jelenteni? 
- Igen.. öhm.. - tarkóra tett kezekkel pillantott félre, majd elkezdett motyogni. - Thelmával együtt lakunk... - Sejtettem. Nem is lepődtem meg ezen, hisz ezen gondolkodtam már, amióta ez a csaj visszatért. Vagyis, amióta tudom, hogy ők ketten együtt vannak. 
- Szeretnék felöltözni, szóval, menj ki légyszíves.
- Még valami! - mielőtt kiment volna, széles vigyorral jelentette be a következőt. - Anyáékkal az unokatesónk is meglátogat minket. 
- Melyik?
- Zed jön. - Kikerekedett szemekkel tátottam el a számat. Zeddel kiskorunk óta egy csendes párost alkotunk. Nagyon rég láttam már, talán tíz év is eltelt azóta. Az egyetlen rokonom, akivel még jóban voltam a rossz időszakokban is. Visszatértem a való világba és biccentve kitessékeltem a bátyámat. Kinyitottam a szekrényemet, majd egy fekete rövid ujjút szedtem elő, hozzá egy farmertérdnadrággal. Mamuszomba lépve besiettem a fürdőszobába, hogy megcsinálhassam a hajam, amit végül kiengedve hagytam. Ma meglepően egyenes és tűrhető kinézetet adott nekem. Felmerült bennem az álmom és egy nagy kérdőjelnek képzeltem magam a tükörben, amitől meg is hátráltam. Ki szólított meg engem? Miért pont azokkal álmodtam, akiket nem bírok egyáltalán? Miért utál engem az álmom is? 
- Megérkeztek! Treena! - Hallottam kintről Victor hangját. Először egy "Mi?" kérdés hagyta el némán ajkaimat, majd észbe kapva elindultam a nappali irányába. 
  Hallottam az ismerős hangokat, éreztem a parfümök illatának különös keveredését, amiket már nagy rég óta használtak és jól ismertem a fajtájukat. Hozzájuk ráadásul egy szokatlan harmadik is csatlakozott, amitől megváltozik a levegő. Félénken a bejárat felé sétáltam, ahol először Victor hátát pillantottam meg, majd utána anya és apja alakja rajzolódott ki előttem, ahogy felém mosolyognak. Először Anya ölelt át, öröm könnyeket hullajtva, miközben csendesen átöleltem én is, de csak finoman. Két puszit nyomott az arcomra, majd csatlakozott Apa is, és ő tőle is ezeket kaptam. Végül a velem egy idő Zed állt elém halvány mosollyal.
- Szia Treena.


  
  Zed. Utolsó találkozásunkkor még egy alacsony termetű, kócos hajú, komor kis srác volt. Szívesen töltöttük együtt az időnket felhők nézegetésével, hintázással a parkban, a szökőkutakat kavicsokkal és pénzérmékkel raktuk tele. A búcsúzás nehéz volt, mikor a szülei elváltak és ő az apukájával elköltözött Tokióba. És most itt áll előttem, tizennyolc évesen, felnőve és mosolyogva.
- Szia. - néztem rá őszinte boldogsággal, de nem mutattam ki. Még mindig nem vagyok képes elmosolyodni, hiába örülök neki. Victor a vállamra helyezte a kezét, miközben pacsizott az unokatestvérünkkel.  
  A délelőtt kissé zűrösre sikeredett. Öt ember egy kis lakásban, és akkor Anya főzési mániája. Természetesen segítettem neki, miközben félszemmel figyeltem, ahogy a pultnál Victor és Zed társalogtak nagyban, Apa pedig csatlakozott hozzájuk. Fiúk...
- Aztán, hogy megy a suli? Nem kell sokat tanulnod? - kérdezte Anya a sárgarépa felszeletelése közben. 
- Nem vészes. Bent vagyok az úszócsapatban. - sóhajtottam, mire a mellettem álló örömében felsikkantott.
- Tudtam, hogy bekerülsz, Lányom! Aztán ez mellett a vizsgáidra is kezdj el készülni. Szedd csak elő azokat a kilencedikes és egyéb könyveidet. Hidd el, ha második félévben állsz neki, nem fogsz sikert elérni. Tapasztalatból mondom. - magyarázta, majd a kockákra aprított répát bele szórta a nagy lábosba a leveshez. Én addig elővettem a mini fagyasztóból a csirkehúst, amit még enni fogunk zöldséges rizzsel. A telefonom megcsörrent a zsebemben, majd elhallgatott, s megszólalt a csengő. Victor megelőzött és kinyitotta helyettem, hallottam a hangokat, amitől megfagyott a vér az ereimben.  Megfordultam a magassarkúk hangos kopogására, amik úgy zúgtak a fejemben, mint egy nagyon idegesítőérzés. Egészen az agyam megfelelő féltekére sietett ez a fájdalom, amitől bekövetkezett a fejfájás, és vérben forgó szemekkel próbáltam nem nekiugrani a velem szemben álló személynek. Nem tennék ilyet, de az ösztöneim lehet képesek lettek volna támadást indítani. Mert nem csak az álmaimban jelent meg, hanem személyesen is. Ugyanúgy vigyorogva, egy ártatlan arccal, kézen fogva a bátyámmal.
- Jó napot! Sziasztok! - nézett körbe, majd megtalált, akkor a tekintetét rajtam hagyta. Ugyan ezt tettem én is. 
- Thelma.







3 megjegyzés:

  1. Most kezdtem olvasni a blogod és azt kell mondjam nagyon-nagyon ügyes vagy! :) Jó sok rejtély és nem lehet tudni hogy mi történik ez után! :3 Tetszik!!! Sok sikert a folytatáshoz, Várom! ^^ Oh...és remélem Castiel "meghódítja? Treena-t! <3

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen! ^^ Igyekszem a folytatással:))

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés